Hogyan készül az egyedi kovácsolt minta?
Szeretnék egy kis betekintést nyújtani a műhelyembe és abba a folyamatba, ahogyan elkészül egy egyedi tervezésű kovácsolt minta. Az alábbi csigavonalas korlát elkészítésén keresztül mutatom meg a főbb lépéseket.
1. lépés Először megrajzolom a kovácsolt minta méretarányos rajzát, ami alapján a szükséges szerszámok is elkészíthetők.
2. lépés A rajz alapján elkészítem azokat a szerszámokat, amelyek segítségével nagy pontosággal tudom alakítani a 800-1000°C fokos fémet. Pl. egy ilyen villát is, amivel a forró fémet tudom majd vezetni a sablon külső ívén. Tudni kell, hogy a kereskedelemben ilyen kovácsszerszámok nem kaphatók, a szerszámok, kovácssablonok is egyedileg készülnek.
3. lépés Elkészítem a kovácsoltvas csigavonal sablonját, amely az eredeti minta negatívja és pont az anyagvastagsággal kisebb a rajzolt mintánál.
4. lépés Munkára fogom a sablonokat és a szerszámokat és elkészítem acélból a csigavonalat, és a korlát többi elemét.
5. lépés Minden elkészült korlátelemet összeforrasztok a minta alapján. Majd megtisztítom a vasat a szennyeződésektől, a hegesztési varratokat szép simára munkálom, végül zsírtalanítom az egész korlátot.
6-7. lépés Korrózióvédelem. A kovácsoltvasat mindig szórópisztollyal festem, egy réteg ipari alapozó festékkel, majd ipari UV fényálló festékkel kapja meg a kiválasztott színt. Az UV sugárzás védelem a kovácsolt kerítéselemeknél nagyon fontos, mert általában sötét színben kérik őket, emiatt még inkább ki vannak téve a Nap káros sugarainak. A kovácsoltvas összetettsége miatt azokat a helyeket, ahová nem ér el a festék, ecsettel festem (pl. ívek, levelek, golyók).
5. lépés: a korlátelemek összeillesztése, forrasztása, tisztítása
8. lépés A megrendelő számára is legkedvesebb lépés az elkészült kovácsoltvas kerítés vagy korlát beépítése a helyszínen:
Nézz körül a további, egyedi tervezésű munkáim között:
A kovácsolás története
A fémek kézzel való megmunkálása több ezer évre tekint vissza, a vas az emberiség történelmében olyan fontos szerepet töltött be, hogy a régészet egy történelmi időszakot nevezett el róla, ez a VASKOR.
Ezekben az időkben gépek híján kizárólag melegítéssel és kézi kovácsolással volt lehetőség a vas megmunkálására. Az acélgyártás igen előrelendítő hatást tett a mezőgazdaság és az ipar fejlődésére.
A vas szerepe a mai “műanyag” világunkban sem csökken, hiszen nincs olyan használati tárgyunk amiben ne lenne vas, vagy az előállítás közben ne használtak volna vasból készült szerszámokat. A modern világ is pont ugyanúgy állítja elő a vasat mint több ezer éve csak az eljárást gyorsították fel a hatékonyság miatt, de az alapok megmaradtak: megfelelő hőfokra melegítik a vasércet, míg az képlékennyé nem válik, majd valamelyik kovácsolási eljárással a kívánt formára alakítják.
Az eltelt pár ezer év alatt a sokféle kovács szakma között kialakult a díszműkovács irányzat is, amely szerint a tárgyakat nemcsak a funkciója szerint készíti a kovács, hanem nagy hangsúlyt fektet az elkészített mű kinézetére is. Például, ha egy gyertyatartó készül a kovácsműhelyben, akkor a kovács törekszik arra, hogy elvegye a vas ridegségét, és olyan formákat készít, amivel a kovácsolt tárgy túlmutat a funkcióján és dísze lehet a helyiségnek. Ugyanez igaz egy kovácsolt kerítésre vagy korlátra is: ha jól sikerül kiválasztani a kovácsolt mintát és az összhangban van a környezettel, ahová készül, akkor az embernek nem lesz bezártság érzése. Például, ha egy kovácsoltvas rácsba növényi motívumokat is kombinálunk, akkor barátságossá tehető, és a korlátozás helyett a nyitottság jut róla eszünkbe. Mindamellett, hogy eredeti funkcióját is megőrzi. A díszműkovácsolás egy acélipari szakma, de nem véletlen, hogy az iparművészeti ágak közé sorolják.
A kézi kovácsolásról nyugodtan kijelenthetjük hogy biztosan benne van a legősibb szakmák sorában. Büszkeséggel tölt el, hogy képviselni tudom a hagyományos kovácsmesterséget, amelynek időtálló értékére újra és újra ráébred az ember.

















