Avagy az antikolás, mint a megújító öregítés technikája
Aki dolgozott már fémmel, biztosan találkozott az antikolással, amelyet hívnak még öregítésnek és patinázásnak is. A patina az az oxidréteg, ami a réz és bronz tárgyakon jelenik meg a levegővel való érintkezés hatására, ez alapvetően egy védőréteg, hívhatnánk akár nemes rozsdának is. A színe jellemzően kékeszöld illetve barna, ezeket a színeket láthatjuk a kültéri bronz vagy réz szobrokon. A patina egy régies jelleget kölcsönöz és a múltat vegyíti a jelennel. A kovácsolásnál ezért előszeretettel alkalmazzák a mesterséges öregítést, mert a kovácsmunka a múltba nyúlik vissza és az antikolással ez az érzet fokozható. Ehhez jó minőségű antik festékeket használnak, amelyek szinte már minden fémes színben hozzáférhetők. A legelterjedtebb színek a kovácsolt kerítéseknél a bronz, az ezüst és a réz.
A patina a kézzel készült kovácsoltvas egyediségét is kiemeli
Én általában úgy antikolom a vasat, hogy egy fekete alapszínt kombinálok valamelyik patina színnel. Az antikolás technikájának nemcsak az a célja, hogy öregítsük a kovácsolt tárgy megjelenését, hanem hogy a hagyományos, kézzel készült kovácsolás szépségét is kifejezzük. A kovács keze munkája fog látszani a kalapács nyomokban, az erezésekben és csavarásokban, és ezeket az antikolás szépen ki tudja emelni az alap fekete és a patinafesték kontrasztjával. Ezzel a technikával például egy levél még élethűbb lesz, mert a domborítások és erezések egyből elkülönülnek és még látványosabb a kész alkotás.
Arra is egy nagyon jó megoldás a patina, ha egy kerítés nem teljes mértékben kovácsolt, „csak” egy központi kovácsolt elemet készítünk bele és ezt antikoljuk. Ebben az esetben a környezetéből kiemelkedő minta magára fogja vonni a figyelmet és ez a változatosság gyönyörködtet.
Az antikolást én vagy szivaccsal vagy valamilyen durvább ronggyal, esetleg fültisztítóval készítem, a felület nagyságától és összetettségétől függően. Ezek az eszközök segítenek abban, hogy a festéket jól el tudjam oszlatni a vas felületen, és ha kell vissza is tudom dörzsölni, így tudok az élénkséggel is játszani és színátmenetet képezni az alapszín és az antik között, amivel élethűbb hatást adok a tárgynak. Ez különösen fontos, ha a kovácsoltvas élőlényt mintáz, pl. egy növekvő leveles indát, vagy érett gyümölcsöt.
Az oldalamon találsz még írásokat arról, hogy hogyan készül a kovácsoltvas, de bátran ajánlom, hogy nézz körül a munkáim között is, ha érdekelnek kovácsoltvas kerítések, kapuk, lakberendezési tárgyak, bútorok:
